Alföldi suta racka

A dél-alföldi tanyavilág jellemző juhfajtája volt a II. világháború utáni néhány évben. Hódmezővásárhelyen a tenyésztés irányát ez a fajta jelentette, amelyet a magyar és a csákovai juhból tenyésztettek ki; 1946-ban a vásárhelyi juhok 90 százaléka racka volt.

Hármas hasznosítású: az élelmezésben tejet és húst, a ruházkodásban szőrmét és posztót adott. Kiváló anyai tulajdonságok, jó báránynevelés jellemzi; húsát ízletesebbnek tartják, mivel a faggyút jellemzően a hasüregében raktározza, kevésbé a szövetek közé.

Az alföldi fehér racka jellemzően szarvatlan, a fejet és a lábvégeket világosbarna szőr fedi; fülei finomak, oldalt állók. A tőgy jól fejlett és csupasz, bundája tincses, 30–35 cm hosszú. A tenyészcél a szilárd szervezet, a nagy ellenállóképesség és a jó anyai tulajdonságok megőrzése extenzív viszonyok között, valamint a biztonságos fennmaradáshoz szükséges létszám elérése.