Cigája

A feltehetően kisázsiai eredetű cigája juhok a Balkán-félszigetről kerültek hazánk területére a 18. század végén. Szélesebb körű elterjedését valószínűleg a helyi fajtáknál finomabb gyapjának köszönheti, később pedig a kisgazdaságokban fejőjuhként vált kedveltté.

Közepes-nagy testű, erőteljes csontozatú juh. A hegyi változat alacsonyabb és dongásabb, az alföldi változat méretesebb, szellősebb. Szemei nagyok, sötétek és élénkek, fülei közepesen hosszúak, vízszintesen hordottak vagy enyhén lelógók; a száj nyálkahártyája és a nyelv palaszürke.

A fehér, fürtös bunda a fejet (a pofa kivételével), a nyakat és a törzset fedi, a lábakon általában az alkar és az alcomb feléig nyúlik. A tenyészcél a szilárd szervezet, a nagy ellenállóképesség, a jó anyai tulajdonságok és a tejtermelő-képesség megőrzése extenzív viszonyok között.