Juhfajta
Ile de France
Île-de-France
Francia félvér merinó: kiváló húsformák, jó aszezonalitás, 1,4–1,8 szaporaság.
Leírás1
1824-ben Auguste Yvart, az alforti Nemzeti Állatorvosi Főiskola professzora a hazai rambouillet anyajuhok és az akkor dishleynek nevezett angol leicester kosok párosításával alkotta meg. A kezdetben dishley merinónak nevezett fajtát 1922-ben vették nyájtörzskönyvbe, ekkor kapta az ile de france nevet.
Magyarországra először az 1950-es években került, a magyar merinó tulajdonságainak javítására. Félvér merinó fajtaként a honosodás nem okozott gondot, tartási-takarmányozási igénye alig haladja meg a magyar merinóét. Aszezonalitásra való hajlama jó, szaporasága 1,4–1,8, és magas szinten ötvözi az anyai és a hústermelési tulajdonságokat.
A fej széles, szarvatlan, a fülek közepesen nagyok, vízszintesen állók. A nyak rövid, erősen izmolt, a mellkas mély és dongás, a hát és az ágyék egyenes, széles és hosszú; a far széles, a combok szembetűnően teltek, oldalról nézve hátrafelé jellegzetesen domborodók. A lábak szabályos állásúak, erős csontozatúak; a gyapjú fehér, élénk fényű.
Története1
1824
Auguste Yvart, az alforti állatorvosi főiskola professzora rambouillet anyákat dishley (leicester) kosokkal pároztat.
1922
A korábban dishley merinónak nevezett fajtát nyájtörzskönyvbe veszik, és megkapja az ile de france nevet.
1950-es évek
Először kerül Magyarországra a magyar merinó tulajdonságainak javítására.
Fajtastandard és tenyésztő szervezet
A hivatalos fajtaleírás, a tenyésztési cél és a törzskönyvezés feltételei az elismert tenyésztő szervezetnél (MJKSZ) érhetők el.
- MJKSZ – Ile de France juh fajtaleíráshttps://mjksz.hu/tenyesztes/fajtak/ile-de-france-juh
Fotógaléria
Minden fotó szabad licencű (Wikimedia Commons, Flickr); a szerzőt, a forrást és a licencet a képek alatt jelöljük.
Források
Hozzáférés: 2026-10-18.